PÁSZTÓI SZERVEZETE

-Az eszme-

- A kommunizmus nem egy már megvalósított társadalmi forma, hanem az emberi civilizáció végleges, társadalmi osztályok nélküli, tehát elnyomás nélküli formája.

-A kommunisták ezt a formát akarják elérni, szocializmus útján, vagyis a termelőeszközöket minél előbb a dolgozó osztályok kezébe kell juttatni (államosítani), ezzel a cél a közösségi tulajdon szerepének növelése .

-A közösségi szóból ered maga a kommunizmus is (common, communa).

-A kommunisták az emberiség egészéért harcolnak és dolgoznak, hogy megszűnjön a népek kizsákmányolása, és ilymódon a Föld minden lakójának lehetősége legyen a boldogulásra.

-A kommunista eszmében döntő szerep jut a munkának és a harcnak (nem feltétlenül szószerinti értelemben vett harcnak): mindenért meg kell dolgozni, és ha elég kitartó vagy, semmi sem lehetetlen.

-Kapitalista, tehát a többséget elnyomó és kizsákmányoló keretek között (lásd az 1990 utáni kormányok) csak az a tiéd amit kiharcolsz magadnak, ezért kell mindazoknak összefogni (pl. gyári munkások, földművesek, vasutasok, postások, tanárok, ápolók...) és küzdeni egységesen saját érdekeik képviseletében szemben a tőkés hatalommal.

-Proletariátus ma is létezik, nem csak Marx idejében, és ma is a többséget jelenti: mindazokat, akik alkalmazva vannak köz- vagy magánszférában.

-Vagyis a marxi-lenini eszmék nem idejét múltak, nem csak öregeknek való nosztalgia ahogy ma próbálják beállítani, hanem ugyanúgy érvényesek a XXI. században is.

-A kommunisták eszméinek lényege nem a teljes egyenlőség. Teljes egyenlőséget már csak a végkifejlettben, a megvalósult kommunizmusban lehet majd elérni. Nekünk kapitalista viszonyok között törekedni kell a minél nagyobb egyenlőségre.

Tévhitek a magyar történelemben a kommunisták kapcsán

Ahogy Napoleon mondta, a történelmet mindíg a győztesek írják. Ma sincs ez másképp. Jelenleg a kapitalista tőkés osztály van hatalmon, és mindenféle eszközzel (média, fasiszta-uszítás) próbálja elérni azt, hogy az emberek ne ébredjenek öntudatra. A hatalom fél, mert tudja hogy a kommunistáknak van igazuk, és az igazság előbb-utóbb győz.

Általában a XX. századi történelem kapcsán merülnek fel ideológiai ellentétek. Mindenáron le akarják járatni a Tanácsköztársaságot, Kun Bélát, Szamuely Tibort, vérengző fenevadaknak állítják be. Akik rögeszmésen így gondolják, azoknak írjuk: ha nem lett volna Tanácsköztársaság és Magyar Vörös Hadsereg, ma még ez a piciny csonkaország sem létezne. A demokraták hajbókolva végignézték volna hazánk teljes pusztulását. Kun kormánya volt az aki mentette a menthetőt. A vörösterrorral is szoktak dobálózni, de valójában ma egy szó sem esik arról a tényről, hogy a fehérterrornak majdnemhogy tízszer annyi áldozata volt (lásd pl. Prónay-különítmény vérengzései)

Az 1949-et követő Rákosi-korszak nagyon vitatható. A mi állásfoglalásunk NEM Rákosi és Sztálin mellett szól, ők nem szocializmust építettek, hanem önkényuralmat. Mindkét történelmi személyiségnek el kell ismerni érdemeit is, azonban jórészt az életművük abszolút negatív.

Talán a legsarkallatosabb téma kétéségtelenül 1956. Ez a kommunisták nagyrésze számára ellenforradalom volt. 1956 témája nagyon relatív, nem lehet általánosítva megítélni, kell még legalább 50 év amíg teljesen letisztázódnak az akkor történtek és a történészek képesek lesznek objektív szemmel nézni azokat. Voltak olyanok közülünk, kommunisták közül is, akik a rákosizmus elleni kommunista forradalomként élték meg 1956 Októberét. Akik azonban fegyvert fogtak, azoknak a nagy részük a kapitalizmust akarta vissza. Felelőtlenség viszont általánosítani ebben a kérdéskörben. Mindenesetre,  vitathatatlan érdeme volt annak az ősznek, hogy megkezdőthetett egy abszolút építő, szebb és jobb kor, a Kádár-korszak, ahol véleményünk szerint sokkalinkább demokrácia volt mint most, hiszen ott valóban a ksiemberek érdekében születtek a döntések, nem pedig egy tucat milliárdos érdekében mint ma.